Takáts Péter
Waldorf KalauzKedves Barátom!
Örömmel értesítlek arról, hogy elkészült az az új könyvem, amit a Waldorf közösségek felnőtt tagjainak – tanároknak és szülőknek – szánok.
Ebben a könyvben, melynek címe Waldorf kalauz lett, azokkal a szociális kérdésekkel foglalkozom, amivel a Waldorf közösségek felnőtt tagjai küzdenek, azokat a problémákat és fejlődési kérdéseket mutatom be, amiket meg kell oldaniuk. Ez a könyv tulajdonképpen a korábban a vállalkozóknak írt Menedzserkalauz című könyvem “waldorfos” párja, egy tanácsadó a felnőtt közösségek szociális problémáinak megoldásához.
A könyv lényegét tulajdonképpen egy Rudolf Steiner idézettel tudom a legjobban kifejezni, melyben Rudolf Steiner a Waldorf iskolákról beszél. Ez egy részlet „A gazdasági élet fő kérdései” c. előadásból, amely a Norvég Nemzetgazdasági Egyesület felkérésére 1921. november 30-án Oslóban hangzott el.
Waldorf Kalauz
A Waldorf közösségek működésével és problémáival foglalkozó írások gyűjteménye
„… Amennyire mai korunkban lehetséges, a stuttgarti Waldorf-iskolát úgy igyekeztünk megalapítani, hogy az egyáltalán nem épül programokra, hanem csakis a pedagógiából és didaktikából fakad. A szabad Waldorf-iskolának van bizonyos számú tanítója, és ha ők összeülnének, ideális iskolai programokat gondolhatnának ki, ezért most nem is óhajtanám őket dicsérni. A tanári karban azonban emberek, eleven emberek vannak, és nekik azt kell kibontakoztatniuk, amit tudnak, a legjobbat merítve belőlük.
Minden ideális programot, előírást mellőzünk, mindent az individuális tudás közvetlen impulzusa jelent. Akinek pedagógia és didaktika alapján, tehát saját képességeiből kell a szellemi élet bizonyos területén tevékenykednie – mivel az individuális és az egyéni embernek éppen ez a feladata – azt semmilyen előírás sem zavarja meg.
Természetesen ilyesmi ma csak bizonyos fokig vihető véghez. Mivel a gyakorlati életben egy ideál sehol sem valósítható meg, ezért azt kell tennünk, ami az élet lehetőségeiből adódik. „A szociális élet kérdései” c. előadás minden egyéb problémát is így kezel. Sehol sem kísérli meg, hogy megmutassa, hogy milyenek is legyenek az egyes intézmények. Felhívja a figyelmet arra, hogy az emberek – bár olyanok, amilyenek -, megfelelő helyükre állítva másként tevékenykedhetnének, mint ma, de nem követelményként vagy ideálként, hanem megfigyelve, hogy az ember mit is akar mai történelmi létesülésében.
Tehát nem adom meg valamilyen intézmény valóságos kialakításának módját, hanem közvetlenül az emberekhez fordulok, mondván: a lehető legjobb akkor jön létre, ha az emberek megfelelően együttműködnek, és megfelelő módon találják meg azokat a szempontokat, ahonnan a szociális kérdést szemlélniük kell.
Azt hiszem éppen, hogy a szociális organizmus legjobban úgy alakítható az emberből kiindulva, ha minden egyes ember, mondhatnám, különálló testületben gondolkodik, működik és tevékenykedik a szellemi területen, a jogi (-állami vagy politikai) területen és a gazdaság területén. Bizonyos körülmények közt minden ember ott lehet mind a három területen, ha van hozzá ereje, – a szociális organizmus ugyanis nem tagozódik rendekre. Nem azon múlik, hogy valaki éppen ezen, vagy azon a területen működik, hanem azon, hogy objektíve, az embertől függetlenül, az élet e három területét alapvető feltételeiknek megfelelően kezeljék, úgy hogy az ember mindháromban, esetleg kettőben vagy csak az egyben is benn lehet, de mindig az illető terület vagy területek elvei szerint igazodva.
Ha átgondolják, hogy a három terület harmóniája hogyan adódik ebből, akkor látják, hogy a hármas tagozódásnál éppen az egység a fontos, nem a szétválasztás, ahogyan a kritikák és ismertetések tévesen gondolják.”