RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA

A tudatosságukban egyre jobban fejlődő civil tömegek minden közösségi területen új utakat keresnek. Olyanokat, melyekben ők aktív résztvevők és a folyamatok tevékeny irányítói lehetnek. Jól megfigyelhető ez ma a világban a hatalmas bázissal rendelkező civil mozgalomban, ahol az emberek a saját kezükbe veszik a saját soruk irányítását.

A mai modern ember tehát a saját sorsának az irányítója, tevékeny alakítója kíván lenni. Így válik érthetővé, hogy ezek az emberek miért vannak egyre kevésbé megelégedve azzal, amit a demokratikus társadalmi rendszerek a XX. század végén és a XXI. század elején nyújtottak és nyújtanak. Így aztán ezen emberek számának növekedésével ill. aktivitásuk erősödésével arányosan fokozatosan olyan kezdeményezéseket indítottak, melyek célja a jelenlegi demokratikus rendszerek továbbfejlesztése volt.

De miért kell a demokráciát fejleszteni? És milyen problémák vannak ma a demokrácia jelen állapotában? Ezekre a kérdésekre kívánok itt válaszokat adni.

A XXI. század elején nyilvánvaló kellene legyen mindenki számára: a politikusok és a hatalom mai képviselőinek minden ellenkezése és az emberek általános beleszólásából keletkező katasztrófa várakozása ellenére új formáknak kell jönniük és ezek jönni is fognak.

Ezek az új formák két forrásból fakadnak. Egyrészt abból az alapvető szociális törvényszerűségből, ami a XXI. században érvényes, azaz  „csak azt igaznak tekinteni, amihez az egyéni gondolkodásunk vezetett el, csak olyan szociális és társadalmi formákban mozogni, amit mi adunk saját magunknak – ez a mai idők nagy alaptörvénye” (R. Steiner). Másrészt ezt a törvényszerűséget a lelkükben átélő és ezért tenni is akaró civilek erős önrendelkezési törekvéseiből. Ezeket az értékeket valló új világpolgárok pedig napról-napra és évről-évre egyre többen vannak. Az ő értelmezésükben itt a demokráciának egy olyan új formájáról van szó, ami bizonyos fokig visszatérést jelent az eredeti, az ősi demokrácia értelmezéshez, hiszen a demokrácia azt jelenti, hogy „hatalom a nép által”, vagy „a nép hatalma”.

Miután a történelem során az államhatalom, a kormányzás mindig a törvénykezésben nyilvánult meg, ezért minden demokratikus rendszerben a törvénykezésnek is a nép által kell – kellene – működnie, azaz ma a törvényeket a népnek kellene megalkotnia. Az, hogy ez nem így történik, az teljesen nyilvánvaló, de ebből azonnal tennivalók fakadnak.

Hogyan juthatunk el oda, hogy a törvényeket az önálló és szabad emberek egymással együttműködve alkossák meg és utána persze be is tartsák?

Erről további részletek olvashatók Részvételi demokrácia című írásomban.

* * * * * * * * * * * * *

Ma egy olyan speciális korban élünk, amikor az ember olyan lehetőségekkel rendelkezik, amivel eddig soha nem rendelkezett. Az emberiség eddigi történelmében példátlan kihívás elé van állítva. A tudati fejlődés, amit a kulturális kreatív tömegek megjelenése hozott a világba, ma már lehetővé teszi azt, hogy az ember most maga hozza meg döntéseit. Önmaga és szabadon döntsön minden külső hatástól, manipulációtól mentesen arról, hogy mit is akar, milyen irányba szeretné vinni az életét és a világot. Ez, miközben egy csodás lehetőség, egyben egy kényszer is, mert sajnos nem lehet „nem dönteni”.  Mert ha nem döntünk, akkor más fog helyettünk dönteni és ő természetesen a saját gazdasági és hatalmi érdekeinek megfelelően dönt majd.

Ez a HELYETTÜNK TÖRTÉNŐ DÖNTÉSI folyamat már meg is indult, és nap mint nap számos olyan döntés születik ma a világban rólunk és a jövőnkről, melyet ha ismernénk, biztos nem mennénk el szó nélkül mellette. Ezért kell ismerni a világban zajló folyamatokat és azokat a veszélyeket, melyek nem cselekvésünk esetén ránk leselkednek.

Ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban egy megismerési útra hívom a kedves olvasót Únió vagy föderáció? című írásomban.

 * * * * * * * * * * * * *